NYELVTISZTASÁG
NYELVTISZTASÁG, (nyelv-tisztaság) ösz. fn. A nyelvnek, mint beszédeszköznek, állapota vagy tulajdonsága, melynél fogva idegenszerü szóktól és szólásmódoktól ment. (Purismus). Ily tulajdonságu nyelv általános szoros értelemben nem létezik, kivéve talán oly népeknél, kik a legősibb időktől elszigetelve élnek. De a nyelvtisztaságra törekedni lehet, s azt őrizni az egyéniség jellemének fentartása javasolja, ezen okszerü főelv szerint: ha saját nyelvünkben valamely fogalomnak kifejezésére alkalmas szót birunk, vagy ilyet a nyelv anyagából helyesen alkothatunk: akkor az idegent mellőzzük. Ezen főelv különösen az idegen nyelvsajátságok kikerülésére és a honiak használására ajánlatos. V. ö. NYELVSAJÁTSÁG.
