NYELES
NYELES, (nyel-es) mn. tt. nyeles-t, v. ~et, tb. ~ek. Aminek nyele van. Ellentéte nyeletlen. Nyeles háló. Nyeles kefe. Nyeles kézi tükör. Tudnivaló, hogy ezen szó oly eszközök vagy edények jelzője, melyeknek rendesen nincs nyelök. Átv. ért. kotynyeles, ki mindenbe belekottyan, locsogó, fecsegő. V. ö. NYEL, főnév.
