NYEGLE
NYEGLE, (nyeg-el-e) mn. tt. nyeglét, tb. nyeglék. Ujabb időben a franczia charlatan, német Marktschreier kifejezésére divatba hozott szó. 1) Szélesb ért. valamely jelességekkel, előnyökkel kérkedő, dicsekedő, magát hányóvető, fitogtató. 2) Különösen mondják oly orvosokról és sebészekről, kik tudományukat, ügyességöket, gyógyszereiket úton-útfélen hirdetik, magasztalják, ajánlgatják. Nyegle fogorvos, ki piaczokon, vásárokon műtétez. Minthogy e szóban alapfogalom a kérkedés, hányakodás, önmagasztalás, innen mind értelemre, mind gyökhangra legrokonabb a negéd szóhoz, melynek gyöke neg, lágyítva nyeg; ebből keletkezett nyegel ige, s innen a nyeglő, nyegle igenév, mint a hetel, kotol, kajol v. kajlik, tokol, vizsol, igékből lett hetle kotla, kajla, tokla, vizsla. Ilyképen fejlődtek ki a tézsla, csáklya (csákla), szablya (szabla), szegle s több mások. V. ö. NEGÉD.
