NYAVALYOG
NYAVALYOG, (nyaval-og, v. nyavaly-og) önh. és gyak. m. nyavalyog-tam, v. nyavalygottam, nyavalygottál, nyavalygott, htn. ~ni v. nyavalygni v. nyavalygani. Inségben, szükségben szenved, nyomorog; továbbá: betegeskedik, sínlődik. Ez igében a törzsnévnek véghangzója a képző előtt elmarad, mint a tiszta szóé, midőn lesz belőle tisztogat; vagy pedig nyavalyog am. nyafalyog. V. ö. NYAVALYA.
