NYAVALYA
NYAVALYA, (ne-vola v. nyaf-aly-a?) fn. tt. nyavalyát. Azon szók közé tartozik, melyek értelme korszakról korszakra megváltozott. A Bécsi és Müncheni codexekben nyavalya am. a latin penuria, tehát szegénység, vagyontalanság, eleséghiány, például Mark. XII. fejezetében; így midőn Lukács evangyeliomában a Vulgata így szól: et coepit egere, ezt a Müncheni codex így fordítja: és kezde nyavalygania, ami Pestinél: szükölködni. Ezen korszakban tehát a nyavalya jelentett szükölködést. Pesti Gábornál, maga a ,nyavalya’ szó am. baj, nyugtalanság. „Inkább akarom bátorsággal az én kevesemet, hogy nem mint ennyi nyavalyával az te sokadat. (IX. mese az városi és mezei egérről). Ugyan ő nála a II. mesében ,nyavalyás’ am gyönge: „Ha az hatalmas gonoszt akar tenni, Köni (könnyü) az nyavalyáshoz hamis okot lelni.“ Molnár A. szótárában már am. miseria, aerumna, azaz nyomoruság, és nyavalyás miser, aerumnosus, németül: elend, arm. azaz nyomorú és szegény. A görög bölcsek jeles mondásiban is: „Egy hálaadatlan minden nyavalyásoknak árt.“ (Toldy F. kiadása 282. l.). Az újabb korban pedig am. betegség. ,Nyavalygok’ szónál már Molnár A. is az ,aegroto’ szót szintén felhozza. Ragadós nyavalya. Rothasztó nyavalya. Nehéz nyavalya. Közönséges nyavalya. Könnyen felejti az ember a más nyavalyáját. (Km.). Kiki legjobban érzi a maga nyavalyáját. (Km.). Nyavalyád nincs, bibét keressz. (Km.). Tör a nyavalya; V. ö. NYAVALYATÖRÉS.
E szónak eredetét és eredeti jelentését földeríti a Margit életében eléforduló nevolás és nevolaságos, melyek a nevola törzsből erednek, s értelmök: nyavalyás, nyavalyaságos, azaz szegény, szükölködő, mint az eredeti szövegből kitetszik. Egy 1559-iki levélben is olvassuk: „Ne hagyon (hagyjon) te n(agyságod) ez nagy inséghes nevoljába (nevolyába) vesznem, császár rabsághába vagyok. (Szalay Á. 400. m. l.). Ez alapértelemből kiindulva okszerüleg állíthatni, hogy a nevola öszvetett szó, melynek első része a tagadó ne, a második a birtokot jelentő vola v. vala; mert a régi nyelvben vol v. val annyit tett, mint vanol azaz van neki (habet), és valál am. possessio; honnan az igenév voló v. való am. habens, possidens, és a vola v. vala am. possessio, mint csal, csaló, csala; szül, szülő, szüle; ill, illó, illa stb. tehát nevola v. nevala am. nem-vola, nemvala, nem-birtok, non-possessio (Unvermögen, Mittellosigkeit), és nevolás, nevalás am. non habens, non possidens, szegény, szükölködő. Végre hangrend szerint lett navala, nyavalya, mint seha, soha, sehol, sohol; sehonnai, sohonnai. Ezen elemzés szerint a nyavalya első eredeti értelme: szükölködés, vagyontalanság. Mivel pedig a szükölködéssel karöltve szokott járni a nyomorúság: innen szélesb átv. ért. jelenteni kezdett nyomorú állapotot, és ez volt a történet szerint közvetlenül kifolyó második jelentése. Végre minthogy a nyomorú állapot mind a testet, mind a lelket elgyengíti, s gyakran beteggé is teszi, harmadik, még ujabb közvetett értelme: kórság, betegség. A föntebbi elemzés mellett figyelmet érdemel azon nézet is, hogy nyav elvont gyökként és nyaf gyökkel (nyafog szóban) azonosnak tekinthető, mit igazolni látszik a nyavalyog (nyafalyog) származék, a midőn a nevolás szó Margit életében, inkább csak tájszólásból eredett volna.
