NYALKA, (1)
NYALKA, (1) (nyal-og-a) mn. tt. nyalkát. Az önállólag nem divatózó nyalog ige részesülőjének átalakult módosúlata nyalogó, nyaloga, nyalga, nyalka, mint bugyogó bugyka, fecsegő fecske, locsogó locska stb. 1) Molnár A. szerint am. torkoskodó, tányérnyaló, ki mindenütt nyalakodik. Jelenleg ezen értelemben nem divatos. 2) Mai szokott ért. ki a nép nyelve szerint magát kinyalta, kicsinosította, szépen kimosdott, kifésülködött, felöltözködött, egyszersmind rátartós, hegyke, büszke. Nyalka legény. Úgy szép a katona, ha nyalka. Nyalka leány, apácza; rongyos nadrág, nádpálcza. (Km.). Nyalka szarka. Ej ha! beh nyalka!
