NYÁLAZÓ
NYÁLAZÓ, (nyál-az-ó) mn. és fn. tt. nyálazó-t. Általán ami vagy aki nyálaz. Különösebben fonók nyelvén azon nedv, melylyel fonáskor a kendert, lent, illetőleg szöszt megnedvesítik, hogy a fonal simább és csuszósabb legyen. Ezen nedv ugyan rendesen víz, melyet a fonók kisded bögrében a guzsaly nyeléhez kötnek; de a bérben fonók borravalót is értenek alatta, midőn az alkuban a nyálazót is kikötik. Továbbá ugyancsak valami ennivaló, melylyel a fonóban a nők egymást kinálják, pl. pityóka, főtt törökbúza, alma stb.
