NYÁLADÉK
NYÁLADÉK, (nyál-ad-ék) fn. és mn. tt. nyáladék-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. 1) Nyálféle nedvesség. Átv. gúnyos ért. Kemenesalján s Győr megyében: ki nem fejlett testü és eszü fiatal ember, éretlen, ügyetlen süheder; aljasabban szólva: taknyos, pállott száju, kinek nyála foly. Ilyen nyáladékra, mint te, nem is nézek.
