NYALÁB
NYALÁB, (nyal-áb) fn. tt. nyaláb-ot, harm. szr. ~ja. Vékonyabb szálakból, vagy göngyölékeny testekből akkora csomó, vagy kötés, melyet kézben vagy hón alatt el lehet vinni. Nyalábveszsző, nyalábszéna, nyalábszalma, nyalábkender, nyalábpapiros, nyalábruha, nyalábvászon, nyalábpávatoll. A nyaláb kisebb, mint a kéve, s körülbelül egy fogásra való, s legközelebb áll a marok szóhoz, csakhogy ez száratlan, nyeletlen testek mennyiségét is jelenti, pl. marokpor, marokarany. Szélesb ért. csomóba kötött málhaféle holmi, melyet kézben, vagy hón alatt lehet vinni.
Ha e szóban alapértelmül azt veszszük, hogy kézzel vagy karral átfogható csomót jelent; úgy legvalószinübben azon magyar szónkkal állíthatjuk rokonságba, mely a testek kézbefogható részét jelenti, és ez a nyel (manubrium), miszerint nyaláb magas hangon volna nyeléb, s valamint a nyelnek a latin manubrium, úgy a nyelébnek manipulus felel meg.
