NEVEZETLEN
NEVEZETLEN, (ne-v-ez-etlen) mn. tt. nevezetlen-t, tb. ~ěk. 1) Aki vagy ami nevezve nincsen, elhallgatott nevü. Nevezetlen házi szegények számára kéregetni. 2) Nevezet nélkül levő, akinek vagy aminek nevet nem adtak. Ujonnan feltalált nevezetlen szigetek. Nevezetlen gulyabeli tulkok, ménesbeli csikók. 3) Menynyiben a nevezetes szónak ellentéte, jelenthet személyt vagy tárgyat is, kinek, illetőleg minek semmi híre neve nincsen.
