NEVES
NEVES, (ne-v-es) mn. tt. neves-t, v. ~et. tb. ~ek. Tulajd. ért. kinek vagy minek neve van, melyen különösen hívják. Az igás barmok, ú. m. ökrök, lovak nevesek szoktak lenni, ellenben a gulyabeliek nevetlenek. Átv. ért. oly emberről mondják, kinek nevét sokan emlegetik, kinek nagy híre van. Híres, neves ember; összehúzottan is: hírneves ember.
