NEVEDÉK
NEVEDÉK (nev-ed-ék) fn. tt. nevedék-ět, harm. szr. ~e, Ami növő állapotban létezik, ami még kinőtte magát. Szokottabban: nevendék v. növendék. Ama szóból az tünik ki, hogy létezett hajdan neved önható ige, melyből ék képzővel úgy lett nevedék, mint a marad, fakad, terjed igékből: maradék, fakadék, terjedék.
