NESZEZ
NESZEZ, (nesz-ez) önh. m. neszez-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. 1) Beszédnek, hirnek neszére figyel, hallgatódzik, pl. a kis gyermek neszez, midőn figyelmezni kezd a beszédre. 2) Némely vidékeken túl a Dunán am. fenhangon beszél, lármáz. A mindkét értelemben vett nesz különösen emberi hangra vonatkozik. V. ö. NESZ.
