NÉMÚL
NÉMÚL, NÉMUL, (néma-úl) önh. m. némúlt. Némává lesz, midőn vagy hangszervei nem képesek hangot adni, vagy midőn valaki megszün szólani, mintha néma volna. Megnémúlni. Elnémúlni. Ijedtében a nagy verés alatt ideiglen megnémúlt. Átv. ért. mondatik akármily hangzó testről, midőn szólani szűn. Elnémúltak az ágyúk, harangok. V. ö. NÉMA.
