NĚMTELEN
NĚMTELEN, (něm-telen) mn. és fn. tt. němtelen-t, tb. ~ěk. 1) Isméretlen, homályos nemből származott, milyenek általán azok, kiknek nemesi oklevelök és czimerök nincsen, kik ősi származásukat hiteles kútfőből nem képesek elémutatni, máskép nemnemes, vagy nemetlen, (ignobilis). 2) Átv. ért. erkölcseire nézve elfajzott, alávaló, azon tökélyeket nem biró, melyekért valakit a nemesek sorába szoktak igtatni. Nemtelen korcs ember. Nemtelen tettek. Nemtelen életmód. V. ö. NĚMĚS. Határozóként am. nemtelenül, nemtelen módon.
