NĚMETLEN
NĚMETLEN, (něm-etlen) mn. tt. němetlen-t, tb. ~ěk. 1) Aminek nincs neme azaz nemi szerve. 2) A nyelvészetben azon nyelv, melyben a dolgok nevei rendszerént nemi meghatározás nélkül állanak, pl. a magyar, töröktatár, mongol nyelv, általán az altaji nyelvek, de a persa nyelv is. 3) Személyre alkalmazva oly emberről mondható, kiről bizonyosan nem tudni, mi nemből származott, pl. ki törvénytelen ágyon kivül született. Polgári ért. ki nem veszi eredetét nemes vérből, s e kifejezés helyesebb és kíméletesebb a latin ,ignobilis’ magyarázatára., mint a nemtelen, mert ez átvitt értelemben is használtatván jelent becstelent, alávalót. Pl. nemtelen tett, magaviselet. A nemetlent máskép nemnemes-nek is mondják.
