NEDV
NEDV, (ned-v) fn. tt. nedv-et, harm. azr. ~e. Általán híg, folyó vagy folyékony test, milyen kiváltképen a víz. Különösen a szilárd testek üregeiben létező híg részek, pl. a gyümölcsök leve, a fák s egyéb növények nyirkai, az állati, testben a vér. Szőlő nedve am. bor. Gyöke ned, hangváltozattal med, melyben ha tekintetbe veszszük, hogy a folyékonyság s továbbra való mozgékonyság az alapfogalom, rokon hozzá: megy. Minthogy továbbá az n és l hangok rokonszervüségök miatt többször fölcseréltetnek, a ned gyökhöz rokon a lev, lév, mint nedvet jelentő szó. A v képző nem más, mint az átalakult igeneves ő, az elavult ned med (megy) igéből, tehát nedő, nedü, nedv, medő, medü, medv, mint redő, redü, redv; ölő, ölü, ölv; enyő, enyü, enyv; homó, homú, homv (omó, omu, omv) stb. stb. V. ö. NAD.
