~NÉ
~NÉ. Csak öszvetételben használtatik, önállólag a nő divatozván helyette. Némelyek szerént e kettő egyet jelentene, épen úgy, mint hé hő, bé bő, csé cső, gég gőg, lén lőn, tén tőn, s több mások. Azonban valószinübb azok véleménye, kik azt állítják, hogy né a neje személyragozott szóból húzatott öszsze. Szabatosság végett, kivált irói nyelvben, minden esetre meg kell a kettőt különböztetnünk, mert más grófné, báróné, más grófnő, bárónő stb.; amaz am. a gróf, a báró neje, emez grófi, bárói nő vagy hölgy. A -né mint éles utó-szónak alkatrésze egészen képzői tulajdonságot veszen föl, s majd vastag- majd vékonyhangu ragokat vonz, a mint a tőnév vastag vagy vékonyhangu, pl. kertész-nének, kertész-nével, kertész-nétől; hájósnénak, hajósnéval, hajósnétól. 1) Általán közbeszédben am. más nembeli személy, nem férfi. l. NŐ. 2) Különösen feleség, pl. Farkasné, Szabóné, Kovácsné am. Farkas, Szabó, Kovács felesége. Figyelmet érdemel egy 1550-iki levélben (Szalay Ág. 400 m. l.): uramné. „Ez level adassék Giczi Zsuzsánna asszonynak, Zalay Kelemen uramnénak, nekem thisztelendő asszonyomnak.“ A mesterségektől, foglalkodásoktól vett nevekben a népies szokás szerént többnyire kétes értelme van, pl. szakácsné jelenti mind a szakács feleségét, mind a főző nőt; juhászné am. juhász felesége, és nő (juhásznő, vagy juhászleány), ki juhokat őriz stb.; szabóné, szabómester neje és nőszabó, mint tulajdon név (Szabóné) pedig, Szabó nevü ember felesége. Szabatos nyelvben igyekezzünk a kettőt megkülönböztetni, minthogy, miként fönnebb is megjegyeztük, midőn házastársat jelent, úgy látszik öszve van húzva a ne-e vagy neje személyragos szóból, Farkasné = Farkas neje, herczegné, herczeg neje, királyné, király neje; ellenben herczegnő, királynő am. herczegi, királyi nőszemély. V. ö. NÉMBER.
