NÁSZNAGY
NÁSZNAGY, (nász-nagy) ösz. fn. Személy, ki a házassági szerződésnél és egybekelésnél mint tanu jelen van, s azt aláirja. Kérő násznagy, ki a vőlegény részéről az illető nőt megkéri és tanu egyszersmind. Kiadó násznagy, a menyasszony tanuja. A népies szertartásu házasságszerzésekben a násznagyok úgy állanak egymás irányában, mint barátságosan alkudozó felek ügyvivői, miért násznagyokká rendesen a legtekintélyesb, legelmésb, s állapotukhoz képest legügyesebb és tréfás embereket szokták választani. A násznagyok tiszte, a lakodalomban tisztességes rendet, és fegyelmet tartani, a mulatságban jó példával menni elül, a tánczot az örömanyákkal megkezdeni stb. Már maga a nagy nevezet eléggé tanusítja, hogy a magyar nép e hivatallal bizonyos főnöki hatalmat és tekintélyt párosít, s hogy a násznagy szó jóval jelentékenyebb, mint a német. Beistand. Eléjön már a Tatrosi codexben is. „Hogy ke(dég) kóstolta volna a násznagy (architriclinus) a borrá lött vizet.“ (János ev. II.). „Hivá a násznagy a vőlegényt.“ (Ugyanott).
„Róka farkát csóválgatja,
Násznagy akar lenni.“
Násznagy akar lenni.“
Lakodalmi vers.
