NÁRCZIS
NÁRCZIS, fn. tt. nárczis-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Növénynem a hathímesek seregéből és egyanyások rendeből; pilise csöves, töltséres a magzat fölött; bokrétája hat szirmu; szirmai egyenlők, a pilis oldalából nőttek; hímszálai a pilis belső falából jönnek ki. Hellén eredetü szónak tartják: ναρκισσος, ναρκοω (merevítem, bódítom) igétől; egyébiránt a persában is nargisz, és az arabban nardsisz v. nardsis. Nevezetesebb fajai: fejér, pompás, csupros, kétszinü, piczi, pézsma, szagos stb.
„Kertem nárczisokkal
Végig ültetéd.“
Végig ültetéd.“
Csokonai.
