NADRÁG
NADRÁG, fn. tt. nadrág-ot, harm. szr. ~ja v. ~a. Széles ért. lábszárakra való kétszáru ruha, mely a deréktól vagy csipőtől kezdve a hast és fart betakarja, s vagy csak térdig nyúlik alá, mint az eredeti német nadrág, vagy bokáig lemegy, mint a magyar szabásu. Szoros magyar jelentéssel azon lábszárra való, melyet a gatya fölé húznak. Posztóból, bőrből, szőrkelméből való nadrág. Irhás nadrág, melynek felső része irhával volt behúzva, s már alig van divatban. Kittölnadrág, csallóköziesen elrontott kiejtéssel küttyünadrág, kittölös durva vászonból, gúnyosan kukoriczanadrág, talán azért, mert némely vidéken különösen akkor viselik, midőn kukoriczakórót vágnak. Lovagló nadrág, végig gombos oldalakkal, s a lábak között megbőrözve, Salavárdi nadrág, régi spanyolos vagy olaszos nadrág, félczombig érő, bő szárakkal, ez volt eredetileg a lovaglók nadrágja. Tányéros nadrág, magyar szabásu, feszesen a farhoz álló ülepü. Isten hozzád már ezután szép tányéros nadrág, karmazsinból varrott csizma, többé hazánk nem lát. (Állítólag Horvát Ádám gúnydalából). Szíjas nadrág. Szarvasbőr nadrág. Bugyogó (német, török) nadrág. Hosszú (franczia) nadrág. Vörös nadrág, kék nadrág. Feszes, zsinóros, sujtásos nadrág. Kimérték neki a nadrágot, tréfásan am. megverték a farát. Mértek neki nadrágot kupikék posztóból.
E szónak eredeti jelentését vagyis a benne rejlő alapfogalmat némi valószinüséggel gyaníthatjuk némely más nyelvekkel tett öszvehasonlítás nyomán. A finnben ruoket nadrág, és ruoko nád; a latinban caligae nadrág, és calamus nád; továbbá más test, melynek üres csövü szára van, pl. toll, buzaszár, stb. németül Hosen és kohl Adelung szerint szintén rokon gyöküek. Ezek nyomán indulva a magyar nád röviden nad és nadrág gyöke között először hangazonságot lelünk, továbbá azt gyanítjuk, hogy a magyar is a nadrág nevü ruhát azon tulajdonságáról nevezte, mely szerént szárának csövei mint a nád üresek, nádminőségüek. A szláv nyelvek egészen más fogalmat fejeznek ki e ruhanemű elnevezésében, mert nohavicze v. nogavicze szórul szóra am. lábravaló. Hasonlat szerint a nad gyökből így fejlődhetett a nadrág: nad-or-ú, azaz, nádalaku, mint domb, domború, dud, dudorú, mony, monyorú, vagy l középképzővel gomb, gombolu, gömb, gömbölü, gombolag, gömböleg. Eredetileg tehát nadoru v. nadora t. i. öltöny, öszvevonva nadra, s a g vagy csak hangtoldalék mint a rozmaring, puszpáng, mócsing, és hasonló szókban, vagy azon g, mely több ruhanemük neveiben is véghangul szolgál, mint üng, kalpag, süveg, köpönyeg, pacsmag.
