NÁDOR

Teljes szövegű keresés

NÁDOR, fn. tt. nádor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Hazánkban 1848-ig a törvényhozási és közigazgatási téren legfőbb méltóságu személy, a királynak az országból távollétében helytartója, a nemesi fölkelésekben az ország főkapitánya, a fejedelem és nemzet közti vitás kérdésekben közbenjáró stb. Eleinte, mint az ősi oklevelekből gyanítható, a királynak csupán fő udvaritisztje volt, de idővel, kivált a szabad királyválasztási időszak alatt, tekintete nagyra emelkedett, s a legfőbb politikai, törvényi és katonai méltóságokat egyesítette személyében.
E szónak eredetéről különbözők a vélemények. Nagy János az arab szóval rokonítja, mely am. inclytus, illustris vir, Podhorszky Lajos pedig a japan nadori szóval hozza viszonyba, mely szerénte am. békebiró. Kállay Ferencz a japáni császárok ,nadairi’ és ,nadarsin’ nevével hozza kapcsolatba. Mielőtt tovább mennénk, megjegyzendő mindenek előtt, hogy ezen főmeltóság teljes neve régebben tulajdonkép ,nádorispán’ (néha: nándorispán) volt, s Timon, Dankovszky, és Sándor István azt a tót „nadvor zsupán“-tól származtatják. Orosz Ferencz, Perger János és többek szerént am. ,nagyúr ispán’, azaz nem ,nagyúr ispánja’ mintha t. i. a fejedelem ispánja volt volna, mert nálunk a fejedelmet nem hivták nagyúrnak, hanem ő maga nagyúr mint ispán t. i. az ispánok (megyei ispánok) között a főúr, tehát nagyúr-ispán am. főúrispán; t. i. a régi időben fő- és alispánok nem voltak, hanem csak ispánok. Frank Vilmos, „A nádori és országbirói hivatal eredete“ czímü pályamüvében (Pest, 1863) legvalószinűbbnek találja Német J. által már 1839-ben nyilvánított és okadatolt azon véleményét, mely szerint ,nádorispán’ ,nagy udvari ispán’-ból vette öszvehuzás utján eredetét, és szószerinti fordítása a ,magnus comes palatinus’-nak. T. i. Sz. István és utódai udvarukban két főtisztet tartottak, kiknek egyikét ,comes palatinus’, masikát ,comes curialis’ néven nevezték az akkori diplomatiai latin nyelven. Minthogy pedig a ,comes’ a régieknél am. ,ispán’ pl. ,comes parochianus’ vármegye (fő)ispánja, a ,palatinus’ pedig am. palotai vagy udvari, ennél fogva a comes palatinust udvari ispánnak nevezték el őseink. De minthogy továbbá a ,comes curialis’ is mint külön hatóságu udvari tiszt szószerént magyarra fordítva szintén ,udvari ispán’: megkülönböztetés végett a ,comes palatinus’-t jelentő udvari ispánt, nagy udvari ispánnak, a ,curialis comes’-t pedig egyszerüen ,udvari ispán’-nak nevezték. Végre a ,nagy udvari ispán’ öszvehúzva lett ,nádorispán’ s még rövidebben ,nádor.’ Hogy magyar értelmezéssel, melyet eldobni semmi okunk nincs, az első részben mindenesetre ,nagy’ rejlik, abból látszik bizonyosnak, mert némely régi nyelvemlékeinkben épen e szónál d helyett g is fordúl elé. „En nagyryspan (= nagirispán) uramnak leginagyobban amiben tudok szolgálnom, mindenkoron ketteles (= köteles) szolgája vagyok.“ (Levél 1558-ból. Szalay Á. 400 m. l.). Ime itt (a g gy-nek vétetvén, mint számtalanszor a régieknél) már csak egyetlenegy betü különbség van a ,nagyúrispán’ és ,nagirispán’ (vagy ottani irásmóddal: ,nagyryspan’) között. Ezen levelekben sokszor olvasható ,nádrispán’ is. Egy levél czimzetén pedig (1560-ból) nádorispi áll. – Hasonló módon változott által ,naddélig’ szóban (a Nádor-codexben) a gy szintén d-vé, e helyett nagy délig. „Hanem valamint naddéligh imádkozik vala“ ,Nagyság’ is egy 1559-iki levélben többször nadság. „Nádorispán uram ő nadsága,“ (Szalay Á. 400 m. l.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT