MOZDÚL
MOZDÚL, MOZDUL, (moz-d-úl) önh. m. mozdúl-t. 1) Vesztegleni megszün, nyugvó helyét odahagyja, mozgó állapotba teszi magát. Mozdulni lehet a) belerőből, mint az állatok általán, b) külerőszak következtében, mint a lelketlen testek, pl. mozdúl a szekér, midőn a lovak megrántják, mozdúl a falevél, midőn szél éri. Igekötőkkel: kimozdúl, meg-, elmozdúl. 2) Átv. ért. kedélyi állapota változik, közönyös lenni megszün. V. ö. MOZOG.
