MOZDÍT
MOZDÍT, MOZDIT, (moz-d-ít) áth. m. mozdít-ott, par. mozdíts. htn. ~ni v. ~ani. Valamely veszteglő testet arra kényszerít, hogy nyugvó helyét odahagyja, hogy más helyre jusson, vagy más irányt vegyen. Aki jár, felváltva mozdítja lábait. Úgy néz, hogy szempilláját sem mozdítja. Oly beteg, hogy kezét sem képes mozdítani. E terhes szekeret két ló sem mozdítja meg. A követ elmozdítani az útból. Az asztalt előbbi helyére visszamozdítani. A karót kimozdítani a földből. Átv. ért. valamely erkölcsi dolgot, vagy személyes állapotot veszteglő helyzetéből kivesz. Előmozdítani valamely ügyet, személyt. Nem előre, hanem hátramozdítja szerencsénket. V. ö. MOZOG.
