MOSZTOL
MOSZTOL, (mosz-t-ol) áth. m. mosztol-t. A székelyeknél am. elmorzsál, megzúz. Megmosztolja mint a fogatlan, vénasszony a török buzát. (Tájszótár). „A megmosztott gerezdekről a kertész észrevette, hogy ott valakinek lenni kell.“ (Székely népmese. Kriza J. gyüjt.) Máskép: muszkotol. V. ö. MOSZ gyök.
