MOSTOHA
MOSTOHA, (most-ha) l. a czikk végén); mn. tt. és fn. mostohá-t. 1) A szülők és gyermekek közti rokonságviszonyra vonatkozva, mostoha apa azon férfi, ki a gyermeknek édesanyját az édesapa halála után elvette, mostoha anya azon nő, ki a gyermek édesanyjának halála után annak apjához ment férjhez. Mostoha gyermek am. a nőnek előbbi férjétől nemzett, vagy a férjnek elébbi, nejétől szült gyermek. 2) A testvérek közti rokonságot illetőleg, mostoha testvérem, a mostoha apának vagy anyának az előbbi házasságból lett gyermeke. Ez értelemben a mostohák között semmi vérrokonság nincsen. 3) Így nevezik azon szülötteket is, kik egy apától, de más-más anyától, vagy egy anyától, de más-más apától származtak. Az előbbiek apul testvérek, anyul mostohák, az utóbbiak anyul testvérek, apul mostohák; németesen szólva féltestvérek. A mostoha név a rokonság mellékágaira is alkalmaztatik, pl. mostoha nagybátya v. nagynéne, am. a mostoha apának vagy mostoha anyának férfi vagy nőtestvére. 4) Azon lélektani tapasztalatnál fogva, mely szerént a mostohák nem viseltetnek gyermekeik iránt oly szeretettel és gyöngédséggel, milylyel az édes szülék: a mostoha jelent szeretetlent, gyöngédtelent, hideg, keményszivüt, különösen ilyen anyát. Innen a népszerü közmondás: Egy jó mostoha anya volt, azt is az ördög elvitte.
„Édes Katóm, ki se jöhetsz te tán soha,
Úgy becsukott az a guta vén mostoha.“
Úgy becsukott az a guta vén mostoha.“
Csokonai.
5) Képes kifejezéssel am. rosz, gonosz, ellenkező. Mostoha időket élünk. Mostoha sorsra jutottunk. Mostoha szerencse.
Németül a mostoha stief, mely Adelung véleménye szerént jelent oly valamit, mi a valódinak, igazinak ellentéte, tehát ál, hamis, valótlan. Görögül a mostoha anya μητρυια és mostoha apa μητρυιος, amaz némi gúnyos csipősséggel am. anyácska; hasonló jelentés rejlik a tót maczocha szóban, mely nem egyéb, mint a matka (anya) kicsinlése v. keveslése. Latinul noverca, mely, úgy látszik, azt akarja jelenteni, hogy a mostoha valami új, s ellentéte a réginek, mintha volna novelea, novella t. i. mater. Valószinüleg a magyar mostoha szóban is ezen alapfogalom rejlik, miszerént törzsöke volna a jelen, legújabb időt jelentő most, Mátyusföldén mostha, tehát mostha anya. Ha itt a ha am. a valaha, mindenha, néha, soha, időhatárzókban létező ha, úgy mostoha annyit tenne, mint mostani időbeli, ellentétben a régi, a megholt, az elmult apával vagy anyával. Tájdivatosan még: mustoha, mustaha, mostaha. A közép a v. o csak könnyebb kiejtésre szolgál segédül.
