MÍVES
MÍVES, v. MIVES, (2), (mint föntebb) fn. tt. míves-t, tb. ěk. Bizonyos mívet, munkát inkább testileg mint szellemileg gyakorló személy. Kézmíves, kőmíves, iparmíves. Mívesek után látni. Szőlőmíves, földmíves. Egy XVI. századbeli versezetben (Thaly K. gyüjteményében e fölirattal: Mívesek lakodalma) elészámláltatnak e következők: Csertörő vargák, és (egyszerüen:) vargák, szűcsök, lakatosok, borbélyok, csiszárok, (kiktől kardot kér a költő), ötvösök, szabók. Egyébiránt V. ö. MÜVÉSZ.
