MÁLLIK
MÁLLIK, (ma-all-ik vagy máh-ol-l-ik, vagy pedig vá-al-ik) k. m, máll-ott, htn. ~ani v. ~ni. Általán am. valamely testnek részei egymástól elválnak, foszlanak, mi vagy külső erőszak, vagy belső felbomlás, t. i. az összekötő anyagok megtágulása által történik. Mállik a viselés által koptatott ruha. Mállik a rohadó bőr, papir. Mállik a purhás fa. Ezen vadhús, és sütemény oly puha, hogy csak úgy elmállik az ember szájában. A székelyeknél mondják arról is, midőn a posztó vagy más romlékony test szinét változtatja. Ezen értelem az előbbivel rokon, minthogy a romló, foszló, kopó, azaz málófélben levő posztó, vagy más szövet csakugyan szinében is változik. Ugyancsak a székelyeknél Kriza J. szerént mondják akármiről ami zsendül. Mállik a törökbúza, zab, szilva, cseresznye. Szabó D. szerént annyi is mint virágzik: „El- vagy megmállik a fa.“ „Megmállott hirével a föld kereksége.“ Ezekben a mállik igének elváló vagy változó jelentései látszanak. Ezek szerént elemzését illetőleg, ma mint menést, el- szétmenést jelentő gyök az al vagy all ige képzővel és egyszersmind a szenvedő állapotot jelentő ik-kel egyesülvén, értelmének tisztán megfelel. Ez értelem felel meg a latin mollio, molo szóknak is átható viszonyban. Egyébiránt mállik szóval hangra és értelemre rokon a válik is, tehát amaz némelyek által úgy is tekintetik, hogy némi hangmódosulat által ebből alakult, s erre mutatnak a székely nyelvben imént érintett sajátságok is. V. ö. MÁL, elvont törzs.
