MALASZT
MALASZT, fn. tt. malaszt-ot, harm. szr. ~ja. Isteni kegyelem, áldás, mely széles hittani ért. am. jótétemény, melyet Isten egyedül saját jó akaratából, nem érdemünkért, ad nekünk. „Maximilianus, istheni malasztból che (cseh) királ, Ausztriának főherczege.“ Levél 1558-ból (Szalay Á. 400 m. lev. 287. l.). Természeti malaszt (gratia naturalis), mely alatt általán a teremtés és gondviselés adományai értetnek, különösen életünk, testi és lelki tulajdonságaink, s az anyagi és szellemi létünk fentartására adott eszközök; Természet fölötti malaszt (gratia supernaturalis), mely magában foglalja mindazon rendkivüli intézkedéseket, melyeket Isten az emberi nem üdvösségére tett, és tesz. „Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes“ Angyali üdvözlet. Belső malaszt, az isteni szellem működése az emberi lélekre vonatkozólag, hogy az erény utját kövesse. Külső malaszt, mely magában foglalja az emberi erkölcsökre ható külső intézményeket, pl. az Isten igéjének hirdetését, szentségeket. A régieknél sokszor jön elé általán ,áldás’ t. i. ,isteni áldás’ értelemben: „Ha kinek vagyon malasztja embörökkel való nyájaskodásra.“ Góry-codex 14. l. – E szót egyenesen a szláv milost-ból vették által őseink, miért még a régi halotti beszédben eredeti alakjában fordúl elé. „Mennyi milost-ben terömteve eleve mi ősemüket Ádámot.“ A Tatrosi codexben már malaszt. „Üdvözlégy Mária, vagy malaszttal teljes, Úr vagyon te veled“ Lukács. I-ső fejezet. Egyébiránt több régiebb iróinknál is, nevezetesen Káldi bibliájában a gratia többször kegyelem.
