MÁL, (2)
MÁL, (2), fn. tt. mál-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. A régieknél jelentette a négy lábu, nevezetesen prémes állatok hasát, valamint azon prém bőrt is, mely a hast takarja. Innen: rókamál, prém a róka hasáról; hölgymál, a hölgy nevü állat hasáról való prém. Ez értelme, habár ritkábban, de még ma is ismeretes. Pázmán Péternél Tudak. Pred. I. Levelében am. üreg a part oldalában, máskép: pandal, s néhutt eredetéhez hűbben: padmally, partmally. Szeged vidékén kemencze málja v. malja v. mallya am. a kemencze azon öble, mely az oldallal érintkezik; innen mallyában sült kenyér, mely a kemencze oldalához ért. (Tájszótár). Mindezen jelentésekből az tünik ki, hogy ,mál’, vagy ,melly’ névszónak vastag hangu módosulata, melyet, mint érintők, némely tájszólásban ehhez még közelebb ,mally’-nak is mondanak; vagy pedig önállólag elemezve ,mál’ alámenő öblös vagy üreges testet jelent, és alapfogalom benne az üreges tátongó nyilás, melyet a ma gyök több szavainkban képvisel: milyenek: máhol, majzol, málészáj, mámor, mamlasz, mámmám, mámmog, s hangváltozattal bamba, bacza, bámul stb., melyek mind tátást, vagy ez által okozott üreget jelentenek. Rokon hozzá a görög μαγη (hónalj), némileg a német Magen és Wamme, ehhez ismét a magyar vehem és latin venter. E szerént mál elemezve volna ma-al, valamely űreges testnek különösen a gyomornak, vagy hasnak alja; vagy némileg eltérő értelemben: valaminek üreges alja; s öszvevonva mál; innen Lugossy J. azt felhangulag a ,mély’ szóval rokonítja. A disznónak ezen részét a magyar hasal-nak, hasaljá-nak nevezi. Így képződött valószinüleg áll (mentum) a nyilást (szájt) jelentő aj és al szókból aj-al, a szájnak alja vagyis a száj alatti rész. Holecz Endre Rosnyóról kezünkhöz juttatott egyik czikkjében a ,mál’ névnek a köznyelvben divatos jelentésére nézve e következő érdekes megjegyzést közli: „Nyelvünkben e szó a hegyoldalak alakját is tüzetesen jeleli. Igen sok vidéken fennáll ezen szó. Így például a Hegyalján, különösen Tokajban, Tarczalon van Mézesmál, Kismézesmál, Királymál, Bodrog-Keresztúrban: Csókamál, Szeghiben: Hosszúmál, Tályán: Tökösmál; máshol: Nyulasmál, Cseresmál, Rosnyón (Gömörben): Szőlőmál. Néhutt ,mély’ formában fordúl elé. Jelent pedig olyan hegyoldalt, melynek belseje hasforma hosszukás, félgömbölyű, és vagy sima vagy hepehupás. Azonban fő ismertető jele az, hogy alatta különösen, de két oldalán is alacsony fekvésü völgy vagy út viszen, maga pedig az ezen szélekeni határ feldomborodott, általán fogva mintha alul és a két szélének egy része ily hosszu magaslattal volna beprémezve, szegélyezve.“ A prémes állatok azon bőrét, mely torkukat födi, egyszerüen toroknak hívjuk, honnan: rókatorokkal és rókamállal bélelt mente.
