MAI
MAI, tájdivatosan: MÁI, (ma-i) mn. tt. mai-t, tb. ~ak. Szélesb ért. mostani jelen időszakban, ezen ujabb korban levő. Mai világ, mai idő, mai kor, mai napság, (mind főnévi mind határozói értelemben, az utóbbi esetben ,mai korban’ helyett). Ellentéte múlt, hajdani, régi. Szorosb ért. mondják azon napról, mely jelennen foly. Mai napra várom barátomat. Mai napságtól fogva. A mai szentséges nap (némi dagályosságot negédlő szólásmód). Terjedelmes szokással megnyujtva: mái; s noha rendszerént az i képző előtt a törzsök hangzó meg nem nyúlik, pl. haza-i, budai, dunai, tiszai, megyei, stb. mindazáltal ma fa ha rövid szócskákat hangzatosság végett szokás megnyujtani, pl. fáiz, fáizás, hái-bái, de ez utolsó, midőn összetétetik, már rövid: néhai, valahai stb.
