MAGYARSÁG
MAGYARSÁG, (magyar-ság) fn. tt. magyarságot, harm. szr. ~a. 1) A magyar nemzet öszvesen véve, vagy bizonyos számu magyarok mennyisége, sokasága. A magyarság számát több mint öt millió lélékre teszik. E városban a magyarság száma nagyobb, mint a németségé. 2) Tulajdonság, mely szerént valaki a magyarok közé tartozik, különösen, magyar származat, magyar nyelv. 3) Nyelvbeli sajátságra vonatkozólag a magyar nyelvnek azon minősége, mely az eléadást jellemzi. Régi, újabbkori magyarsággal írt oklevelek, könyvek. Tiszta, szabatos, hibátlan magyarsággal beszélni. Dunán túli, erdélyies, tiszai, tájdivatos magyarság. 4) A régieknél magyarázat, értelem is, pl. a Nádor-codexben: „Babylon magyarsága gyalázat“ azaz Babylon szó értelme, jelentése. (Toldy F.)
