MAGYARKA
MAGYARKA, (magyar-ka) kicsiny. fn. tt. magyarkát. 1) A régi krónikák szerént gúnynevök volt azon magyaroknak, kik magukat a csatában elfogni engedték, s füleiktől orraiktól megfosztva bocsáttattak haza, máskép: gyászvitéz. 2) Hosszabb szabásu magyar dolmány, mely a divat szerént majd zrinyi-, majd rákóczy-, s legszokottabban átilla- v. attiladolmány-nak neveztetik.
