MAGYARÁN
MAGYARÁN, (magyar-án) ih. Tulajd. ért. am. magyar nyelven, magyar szavakkal, magyarul szólva. Átv. és. szokott ért. világosan, értelmesen, hímezés hámozás nélkül szólva. Megmondtam neki magyarán, ami szívemen fekütt. Fejezd ki magyarábban, mit akarsz. E határozó törzsöke a melléknév magyar, melyből an határzó képzővel leszen magyaran de a szokás megnyujtotta, mint az igaz-ból lett igazan helyett ezt mondjuk: igazán, így általan helyett áltatán. Vagy azt kelt föltennünk, hogy a régies magyari-ból keletkezett magyari-an, összevonva magyarán, mint utó, utó-an, után; jutó, jutó-an, jután; hió v. hiu, hiu-an, hián; s talán igazi igazian igazán is.
