MAGTALAN
MAGTALAN, (mag-talan) mn. tt. magtalan-t, tb. ~ok. Minek magva nincsen, mi magot nem termett. Ragyaverte magtalan kalászok. Üszögös és magtalan kukoriczaszár. Különösen átv. ért. mondják nőről, ki nem fogan, ki gyermeket nem szül. „És nem vala nekik fiok, azért hogy Erzsébet magtalan volna.“ (Káldi Luk. I. 7.) Szélesb ért. magvaszakadt férfiról is mondható. Határozóilag am. magtalanul, mag nélkül.
