MAGOS
MAGOS, (mag-os) mn. tt. magos-t v. ~at, tb. ~ak. A minek magjai v. magvai vannak, mi magot terem; magokkal bővelkedő. Szokottabban: magvas. Magos kender, különböztetésül a virágos (hím) kendertől. Némely vidékeken, kivált túl a Dunán, am. magas (altus). Egyébiránt, részént, mivel a magos és magas különböző gyökökből erednek, s az egy eredetü magasztal szót soha sem is mondjuk magosztalnak, részént szigorú különböztetés vagyis szabatosság végett altus értelmében jobb, és általánosabb is magas.
