MÁGNES
MÁGNES, (a hellén-latin nyelvből kölcsönzött) fn. tt. mágnes-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A vasércznek bizonyos faja, melynek azon sajátságos tulajdonsága van, hogy a vasat magához húzza, s ha szabadon függő állapotba tétetik, két ellenkező pontjai a földsark felé fordulnak, egyik az északi, másik a déli földsark felé. Ez természetes mágnesnek mondatik, s különbözik a mesterséges, mely különös kezelés által készíttetik. Minthogy a mágnes egy része észak, másika dél felé vonzódik: innen a magyar természettudósok deléj vagy delej néven nevezik.
