MAGASSÁG
MAGASSÁG, (mag-as-ság) fn. tt. magasság-ot, harm. szr. ~a. 1) Valamely tárgynak azon tulajdonsága, melynél fogva magasnak mondatik. Hegyek, tornyok, házak magassága. „Mikoron körösztfának magasságára földről felemeltetél.“ Kinizsiné Imakönyvében. Átv. ért. szellemi, érzelmi magasság. 2) Függőleges irányu kiterjedése valamely testnek a föld vagy tenger szine fölött. Némely hegyek több ezer lábnyi magassága. Különösen mértani ért. azon függőleges vonal, mely bizonyos alapponttól kezdve egy szintén határozott felső pontig terjed, vagyis emelkedik. Ezer ölnyi magassága valamely hegynek a tenger szine fölött. E toronynak magassága negyven öl. Az utat négy lábnyi magasságra emelni. 3) A csillagászoknál, a napnak, holdnak, csillagoknak magassága alatt értetik, azok távolsága a látkörtől. Égsarki magasság am. az égsark távolsága bizonyos helynek látkörétől, mely szélességnek is mondatik. 4) Átv. ért. főrangu személyekre alkalmazva, a német Hoheit utánzása szerént am. fő méltóság, szorosan véve fejedelmi házakból származott személyeket illető czím. Ő császári k. magassága. Egyébiránt magyarosabbak, a fenség, fenséges, és ő fensége. 5) Szintén átv. ért. jelent mennyországot. Dicsőség Istennek a magasságban.
