MAGÁNÁLLÓ
MAGÁNÁLLÓ, (magán-álló) ösz. mn. Széles ért. minden, ami másoktól el van különítve, minek hasonlója, társai nincsenek. Magánálló ház a mezőségen. Magánálló határfa. Magánálló pusztai malom. Magánálló edény a polczon. Különösen társ nélküli ember. Magánálló özvegy, árva, nőtelen ember. Átv. ért. ki a polgári társaságban saját erejével szerzett, vagy tartott állapotban él, ki másoktól függni nem kénytelen, továbbá, kinek saját gondolkozásmódja és véleménye van, s abban magát eltántoríttatni nem hagyja, ki mások véleményének nem vak utánzója, vagy puszta viszhangja. Máskép: önálló.
