MAGAM
MAGAM, MAGAD, MAGA, MAGUNK, MAGATOK, MAGUK, (mag-am, mag-ad, mag-a, mag-unk, mag-a-tok, mag-uk); visszaható névmás személyragozva, mely mind önállólag, mind némi erősbítésül személyes névmások előtételével használtatik, mint enmagam, te- v. tenmagad, ő- v. önmaga, mi- v. minmagunk, ti- v. önmagatok, ő- v. önmaguk; s még jobban erősbítve: ennen magam, tennen magad, önnön maga, minnen magunk, tinnen magatok, önnön maguk. 1) Értelemre megfelel a latin egomet, tumet, ipsemet stb. jelentésének, s am. nem valaki más, nem valaki kivülem, kivüled, kivüle stb. hanem kizárólag én, te, ő. Innen ellentéte: más p. Maga is tanúl, ki mást tanít. Amit magam megtehetek, nem bízom másra. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Sem másnak, sem magának jót nem tesz. Harmad, negyed, sokad magával, azaz vele együtt hárman, négyen, sokan. Magát tiszteli ki mást tisztel. (Km.). Kiki legjobban tudja maga dolgát vagy maga baját. (Km.). Másnak szűrt, maga szomjan naradt. (Km.). Nem szégyen magadnak szolgálni. (Km.). Magad uram ha szolgád nincs. (Km.). Ami rajtad történt, magadnak tulajdonítsd, ne másnak. Kiki magának szánt, vet, arat. Magának veti meg a hálót. Magáért tenni valamit. Magára gyújtani a házat v. maga nyakára fojtani a kötelet, (km.), am. magának okozni veszélyt. Kiki legközelebb magához. (Km.). Magára venn valamit, mind tulajdon, mind átv. értelemben. Magára pergelni, akaratlanul magára vallani. Néha megkettőztetve fordúl elé. Ő csak magamagát szereti. Maga magának árt vele. 2) Egyedül való, kinek társa nincsen. Ellentéte: több, sok. Maga van, mint varga a vásárban. (Km.). Magára hagyni valakit. Magában lenni. Magának való ember, nem társaságba való. Magának élni. Az az ember nincsen maga (km.), máskép: ördög van vele, azaz a köznép hite szerént tud valamely ördögi mesterséget. Maga szopta az anyját (km.), azaz oly jeles növésü, illetőleg tulajdonságu, mint azon állatfajzat, mely az anyatejet egyedül szíván, erőteljesebb szokott lenni. – Innen ered a határozó magán, és a magány, magányos, magányosság. 3) Néha am. kizáró tulajdonos, kinek tulajdona nem másé, nem közös. Kiki a maga fazeka mellé szít. Maga álmát hűvelyezi. Magad háza előtt seperj. Maga fészkét rutító madár. Maga hasznát kereső ember. Magamévá, magadévá, magáévá tenni valamit. Minden kakas a maga szemetén hatalmas. Magad ura légy. Kiki szabad a magáéval. Kiki okosabb más dolgában mint a magáéban. Másét ne bántsd, magadéd ne engedd. Ha más szereti a magáét, miért ne te a magadét. Nyulj a magad kebelébe. Meglátja más szemében a szálkát, magáéban nem a gerendát. (Km.). Innét a ,saját‘ és ,tulajdon‘ szókkal egyesülni szeret: Saját magam szemeivel láttam. Tulajdon magad vagy mindennek oka. 4) Szorosan véve am. az emberbelsője, nevezetesen lélek, ész, kedély, indulat, akarat. Magába szállni, térni. Magában tépelődni. Magán kivül van örömében, haragjában. Magában imádkozni, gondolkozni. Magában hitt. Maga elbizott. Elfeledni magát. Elszánni, elhatározni, elbízni magát. Magát ölni, marni, megunni. Magát hányni, vetni. Magával nem birni. Magát megkötni. 5) Néha csak a személynévmás helyett is áll, pl. úri magam, tréfásan am. én.
„Úri magam alá gazda hintót adjon,
Hogy az utczára is gyalog ne fáradjon.“
Hogy az utczára is gyalog ne fáradjon.“
| Lakodalmi vers (Erdélyi J. gyüjt.). |
E szóról Révainak alapos véleménye oda megy ki, hogy gyöke mag egy jelentésü a növények azon terményével, melyet magnak nevezünk, mely t. i. az egész növényt mintegy kis tokban rejtve foglalja, s nem csak a terményt jelenti, amint héjastul, burkostul létezik, hanem szoros ért. annak belsejét, székét, csiráját, mely az egésznek lényegét, s mintegy lelkét teszi. Ez értelemben nem csak hangra, hanem fogalomra is rokon hozzá a héber mocha, és arab much, azaz valaminek bele, széke. A képes kifejezéseket kedvelő keletiek, nevezetesen a héberek nyelvében a lélek jelenti magát az illető személyt is egészen véve pl. nephesch lélek, személyragozva naphschi nem csak lelkem, hanem enmagam is. Így a magyarban is magam am. belsőm, s ami bennem lényeges, a lelkem, mintegy magva, csirája a személyességnek. Midőn a magyar mondja: szeretlek mint a lelkemet, am. magamat. Magába szállni, am. lelkébe, belsejébe. Magán kivül lenni, am. az öntudatnak székhelyén kivül, azaz lelkén, eszén, eszméletén kivül lenni. Adelung a német selb selbst szókról úgy vélekedik, hogy a Seele egy eredetű velök. A szlávban is szamo am. maga, és szeme szjeme am. mag. Innen hasonlat nyomán válószinüleg gyanítható, hogy a latin egomet, tumet, ipsemet egyik alkotó része met egy a medium, medulla szók gyökével.
Azon alaposnak látszó ellenvetést lehetne itt tenni, hogy a mag (semen, medulla) magom, magod alakban ragoztatik, ellenben az ,ipsemet’ jelentésü magból lesz magam, magad, maga. De erről észre kell venni, hogy azon névmódosító ragok természetét látszik követni, melyek midőn önálló nevek gyanánt veszik föl a személyragot, csak nyilt a v. nyilt e-vel teszik azt, mint: rólam, rólad, róla, nálam, nálad, nála, tőlem, tőled, tőle, bennem, benned, benne stb. Azután néha a nyelv szelleme különböztetés végett ugyanazon törzsekhez módosítva ragasztja az illető ragokat pl. lakatos, midőn főnév, többese: lakatosok, midőn melléknév, lakatosak; ily különböztetés van a kalaposok és kalaposak, asztalosok és asztalosak, házasok és házasak, keztyűsök és keztyűsek, cserepesěk és cserepesek, tehenesěk és tehenesek stb. között.
