MAG, (1)
MAG, (1), fn. tt. magot v. magvat. Kicsiny. magcsa v. magocska v. magvacska, személyragozva magom, magod, magja, vagy: magvam, magvad, magva. Egyébiránt, midőn v-et veszen föl, a törzs inkább magv. A növényeknek leglényegesb része, mely a virágból lassan-lassan kifejlődik és elétünik, s mely az ugyanazon faju növények jövőben tenyésztő csiráját magában rejti, melyből kél ki ahhoz hasonló növény, mely őt termette. Magot hozni, teremni. Magot szedni, gyüjteni. Magnak hagyni. „Hanemha a buzának magva a földbe esvén meghaland, önnön maga marad“ (nisi granum frumenti cadens in terram mortuum fuerit, ipsum solum manet). Csontárhéju, hüvelyes, toklászos, tokos stb., magok v. magvak. Szorosabb ért. magok azon husos gumócskák, melyekben a növénycsira rejlik. A mag kikel, kicsirádzik. Kendermag, lenmag, répamag, káposztamag, dinnyemag, tökmag, uborkamag. Magba megy a vetemény, midőn magvas fejét felüti. Milyen a mag, olyan a gyümölcse. (Km.). Mag alá szántani. Jó magot vetni. A sok kis mag kasokat tölt. (Km.). Marokkal hintik a magot, nem vékával. (Km.). A termett gabona szépét magnak hagyni. Magnak való búzát venni. A magot kivülről rendszerént egyszeres vagy kétszeres hám (integumntum, epiderm is) takarja. E hám egyik pontját egy kis kötőlék (némelyek szerént: köldök) foglalja öszve a maghonnal, vagy magrejtővel; ezen kötőléknél fogva táplálkozik a mag a növény gyökere által felszívott tápszerből, és csak ezen csatornán keresztül fejlődhetnek ki a mag hámján belül eső részek. Belső részei a magnak: a szívecske és bél. A szívecske (corculum), némelyek szerént csira (embryo) három fő részből áll, melyek: annak a kőtőlékkel egybeköttetésben volt kúpos vége: a gyököcske (radicula); közép része: a durvány (cauliculus); és a gyököcskével átellenes vége, bimbaja: a kelő (plumula). A rendesen kifejlett mag csiráját vagy beburkolja, vagy két oldalról fogja körül a mag bele, mely némely esetben szíjas vagy porczogós, némely esetben tisztán lisztes képződmény, sok esetben pedig mind kétféle egymás mellett. A mag szíjas vagy porczogós belét vegyrészeinél fogva fehérnyé-nek (albumen), lisztes állományát pedig keményitő-nek nevezik. E két alkatrész közé egyéb állományokon kivül gyakran olaj is vegyül. Az érett mag csirája a mag belében mindaddig nyugton vagy alva marad, míg azt kedvező helyzet és körülmény új életre nem ébreszti. Ha ilyenkor a mag fejledezni kezd, azt mondjuk: a mag kél, vagy kikél. Keléskor a csira gyököcskéje nőni kezd lefelé, kelője pedig fölfelé. Ha a kelő bimbajából egyetlen levélke, némelyek szerént szék (cotyledon) emelkedik (talán széklevél legalkalmasb volna), a növényt egy székű-nek, egy kelő levelű-nek mondják stb. A mag külső kemény vagy száraz héját tekintve még meg szokták különböztetni a makkot, szütyőt, korszovátot, bóbitát, farkat, szárnyat. – Minthogy a magban a növény csirája rejlik, innen átv. ért. azon nedv az állati testben, mely által az ugyanazon faju állatok tenyésztik, szaporítják önmagukat. Férfi mag, azaz ilynemü nedv a férfi testében, mely által a női testben létező mag foganóvá, tenyészővé, gyümölcsözővé tétetik. V. ö. MAGSZAKADÁS. Szintén átv. ért. bizonyos erkölcsi erő, vagy tett, mely rokon eredményeket szűl. Elhinteni az Isten igéjének, az erénynek magvát. A magnak azon lényeges részét, melyből a növények és állatok származnak, vévén tekintetbe, ,mag’ alatt értjük valamely anyagi vagy erkölcsi testnek azon alkotó részét is, mely mintegy lényegét, lelkét képzi az egésznek, s a többi részekhez képest nemesebb, jelesebb, kitünőbb. A fának magva, azaz legkeményebb közepe. A hadsereg magvát kiválogatni. A katonákat a legénység magvából állítani ki. Néha ezt lélek szóval fejezzük ki, pl. lelke dohány, a dohánynak java, mely a szár közepén terem.
A mag fölveszi az igeneves u képzőt is, magu, magv, honnan magvat, magvak, magvam, magvad, magva, magvas, magvasodik. Ily viszony van a ned nedü nedv, ked kedü kedv, üd üdü üdv, od odu odv, feny fenyü fenyv, or orv, sér sérv stb. között. A v némely szókban b-re változik, mint gom gomv gomb, rom romv romb, dom domv domb; némelyekben p-re, mint ter terü terp, hor horu horp (horpasz), tör törü törp (törpe). Az r végzetű gyökök j-t is szeretnek fölvenni, mint szeder szederj, eper eperj, or orj, mar marj, sőt némely hangzóval végződök is, mint: karé karéj, gané ganéj, taré taréj, paré paréj, é éj stb. – A magok ugyan különböző alakúak, mégis jobbadán vagy gömbölyüek, vagy kerekdedek vagy hengerdedek; honnan valószinü, hogy a mag szóban alapfogalom a gömbölyüség vagy kerekdedség, melyet részint az m, és g, részint a gömbölyű o-val rokon mélyebb a hang fejez ki, miszerént a szintén gömbölyűt jelentő magyal mogyal, makk, magy magyaró mogy mogyoró, mony, bogy, bogyó, mancs, macsuka szókhoz családi viszonyban áll. Különbözik tőle a magas, magasztal szók mag gyöke, melyben nem mély vagy gömbölyű, hanem nyilt ă hangzik, miért is ennek s képzője amazétól különböző, mert más magos és magas, magosít és magasít, magosan és magasan. Azonfölül a nagyot jelentő mag, nem veszi föl az igeneves u v. v hangot: tehát a magas soha sem magvas. Hogy a granum-ot, semen-t, medulla-t jelentő mag szóban gömbölyü a van, mutatja a magam, magad, maga, mely régente így is hangzott: mogam, pl. a régi halotti beszédben: „Nem heon (nem csupán) mogánek, gye mend vő fojánek halálot evék.“ V. ö. MAGAM, MAGAD stb. A latin granum, német Kern, Korn szintén azon szók osztályába látszanak tartozni, melyekben a g-r és k-r gyökhangok valami kerekdedet jelentenek.
