LUCSKOS
LUCSKOS, (lucs-k-os) mn. tt. lucskos-t, v. ~at, tb. ~ak. Mondjuk ruhanemü testekről, midőn a rájok locsogott, vagy esett víztől, harmattól, különösen valamely tisztátalan nedvtől átáznak és mocskosak lesznek. Lucskos szoknya, pendely, gatya, kötény. Innen az ily ruháju személyre alkalmazva: lucskos konyhaszolgáló, lucskos timárok, lucskos kenderáztatók, szüretelők. Mondják más testekről is, különösen gyümölcsfélékről, midőn levök kifakad. Lucskos szilva, baraczk, körte. A nedves időről is: lucskos idő, minthogy abban könnyen belucskolja magát az ember. Átv. ért. tisztátalan, szemérmetlen, másokat mocskoló beszédü. Lucskos száju, nyelvü emberek. Egy értelmü vele: lustos.
