LÖVŐ, (1)
LÖVŐ, (1), (lö-v-ő) mn. és fn. tt. lövő-t. 1) Személy, ki lő, különösen kinek a lődözés szenvedélye, vagy mestersége, vagy hivatása, máskép: lövész. Jó lövő. A népmesékben eléfordúl messzelövő, kinél azonban a jó futó még sebesebb. 2) Mondjuk tárgyakról, szerekről, fegyverekről, melyeket lőnek, vagy melyekből lőnek. Lövő czél, lövő dárda, lövő fegyver, lövő lyuk, a várfalon, lövő por. Egyébiránt ezeket rövidítve, és öszvetéve használhatni: lőczél, lődárda, lőfegyver, lőlik, lőpor stb.
