LÖVEDÉK
LÖVEDÉK, (lö-v-ed-ék) fn. tt. lövedék-ět, harm. szr. ~e. Azon szer, melyet valamely lőfegyverből kilőnek, pl. golyó, bomba, kartács; valamint általán azon fegyverszerek, melyeket lövés vagy hajtás, vagy lökés által távolítnak el, mint a nyilak, vető dárdák, parittyakövek. Továbbá a lövés nyoma, az általa okozott rés, törés. Az ostromlott várfalakon látszanak a lövedékek nyomai. Gyöke az önállólag nem divatozó löved önható. Ily képzésüek: maradék, ami marad, fakadék, ami kifakadt, repedék, szakadék stb.
