LŐTYE
LŐTYE, (lőty-ő) fn. tt. lőtyét. Leves vagy lötyögő híg sár, vagy ganéj. Szélesb ért. akármily kevert vagy kotyfolt sűrűféle csúnya nedv. Máskép a tájdivatok szerént: lötyedék, v. lotyadék, v. locsadék, lögymör és lötybelék. Gyökeleme azon mozgást jelentő le, melyből ered a lé és le-ő (lő), mint a fe gyökből fé és fe-ő (fő). A ty azon tulajdonságát fejezi ki a híg lének, melynél fogva érintésre némi lágy hangot ad, tehát lötyög, letyeg, totyog; a lőty egyszersmind igető, melyből lett lőtyő, módositva lőtye, mint kutyó kutya, retyő mutyó, retye mutya, parittó (parintó, perintő) parittya stb.
