LŐNYE
LŐNYE, (le-ő-nye) fn. tt. lőnyét. A székelyeknél am. eldarabolt lepény, vagy laska szilvalébe mártva, vagy megmákozva, és megmézezve. Legvalószínűbb, hogy leves tulajdonságától kapta nevét, s gyöke le, melyből lett le-ő, (= lő) s innét lőnye. Hogy a lé máskép lő is, kitünik a lőtye szóból, mely máskép létye, leves, híg sár. Szabó D. szerént jelent lomhát is, mely értelemben alapfogalom benne a testnek lankatag elhagyása, leeresztése, s gyöke szintén az alá mutató le, s mély hangon egyezik vele az átvitt értelmü lanyha, tájdivatosan: lanya.
