LÖKKENT
LÖKKENT, (lök-ü-en-t = lök-v-en-t) áth. m. lökkent-ětt, htn. ~ni v. ~eni, par. ~s. Valamit sebes, hirtelen taszítás, szúrás stb. által lökkenővé tesz, azaz eszközli, hogy egyet lökkenjen. A gödrös út a szekeret, a szekér pedig a rajta ülőt meglökkenti. Ha neki lökkentem (vetem) magamat. (Szabó D.). V. ö. LÖKKEN. Páriz Pápai értelmezése: planum ingreditur, szűkebb értelmü, s egyedül a menésben levő szekér, vagy ember mozzanására vonatkozik, melyet a magasról mélyre, alacsonyra szállás okoz, s ezen értelemben önható.
