LŐK, (1)
LŐK, (1), (le-ő-k) fn. tt. lők-öt. A székelyeknél Kriza J. szerént am. likas térség magas helyen. Szabó Elek szerént: lőke. Csaknem egészen egyezik vele mély hangon: lók, rokon lék, lik, lyuk szókkal. Szabó Dávidnál lök rövid ö-vel am. lapácz, egyenes föld. Kriza Jánosnál lok szintén rövid o-val van írva. Molnár Albertnél pedig lök am. locus declivis, (Abhang), ugyanaz ami lejtő. Egyébiránt V. ö. LÓK, és LŐKE.
