LŐDING
LŐDING, (lö-öd-in-g lőd-in-g) fn. tt. lőding-ět, harm. szr. ~je v. ~e. Felsőőri tájszó Vasvármegyében, s jelent pillét, lepkét. Szabó Dávidnál: lövöldék. Valamint a pille és lepke szókban alapfogalom az illegés, lebegés, hasonlóan a lőding gyökeleme ugyanaz a mozgást jelentő löcsölődik, lődör, lődörög, lődörödik, folytonos mozgásra vonatkozó szó lö gyökelemével; ezért másképen: lependék, azaz lebendék. V. ö. LÖ.
