LÉT
LÉT, (le-et, fn. tt. lét~et, harm. szr. ~e. E szó a lesz igének eredeti tiszta le gyökéből származik, a tevést jelentő et képzővel, mely segédhang nélkül járul a gyökhöz. Így alakúl a tesz vesz igékből is: tét vét, tétel vétel, a hisz visz igék származékában pedig az e is elmarad, és leszen: hit vit, hitel vitel e helyett: hi-et, ví-et, hi-etel, vi-etel. Midőn a le gyökből cselekvést jelentő főnév alakúl, az és elé v segédhang járul: le-v-és, valamint a többiben is: te-v-és, ve-v-és, hi-v-és, vi-v-és. Jelenti azon állapotot, melyben valami valódilag van. Más léte, mint képe. (Km.) azaz más a valóságban mint külseje mutatja. Különösen időre vonatkozva, mi jelennen van: jelenlét; térre vonatkozva, mi távol van: távollét; mi közel van: közellét. Valaminek miléte, azaz bizonyos tulajdonságu állapota; valakinek kiléte am. személyes tulajdonságainak állapota. Mibenlét azt teszi: miben van vagy miben áll valamely dolog; másképen ujabb szóval: álladék. Jólét am. bizonyos körülményeknek és kellékeknek megfelelő kedves állapot. Jobbálét a régieknél am. erkölcsi javulás. „Ha szönetlen kivánja, jobbá létét, ez illyetén igön kinnyen (könnyen) idvölül.” Góry-codex. Hollét bizonyos helyen tartózkodás. Valakinek hollétét megtudni. Lét napja a Müncheni codexben azon nap, melyen valaki létre jött, azaz született. Ő léte napján (die natalis sui, Mark evangy. 6.) Másutt: létele napján. (Máté. 14.) Különösen, midőn személyragot és melléje re felhatót vesz fel, pl. létemre, létedre, létére, ezt jelenti: amellett, annak daczára, ahhoz képest, hogy valami vagyok vagy van. stb. pl. beteg létemre dolgoznom kell. Ember létedre gyerekeskedel. Gazdag létére nem ad alamizsnát. Bölcs létére nagyot botlott, azaz a mellett, hogy beteg vagyok, hogy ember vagy, ahhoz képest, hogy gazdag, hogy bölcs. stb. Vén létünkrs is elég jó erővel birunk. Magyar létetekre nem tudjátok hazátok történeteit. Fiaid német eredetü létökre jól beszélnek magyarul. – Valamit létre hozni, am. megtenni, hogy legyen. Isten létét tagadni, azaz tagadni, hogy van Isten. Jelenti különösen azon állapotot, melyet valaki a társadalomban foglal el. Bizonyos emberek léte a fejedelemtől függ. Mostani boldog létemet saját iparkodásomnak köszönöm. Csendes, nyugalmas létre vergődni.
